P.T.: Nikon F70 váz, Sigma AF 70-300mm f/4-5.6DL és Tokina AT-X AF 400mm f/5.6
objektívek, minden teljesen manuális módban, Fuji Reala 100 film. Kézből, 1/200-1/400 s.
S.G.: Pentax SFXn váz, Tokina RMC 8/500 tükörobjektív, totál manuális mód, Kodak
Supra 400 film. Kézből, 1/1000 s.
A Magyar Honvédség Mi-24 "Hind" típusú helikoptere. Ilyen festést eddig nemigen lehetett látni magyar gépen...
Aero L39 Albatros típusú sugárhajtású iskolagép magyar színekben. A képen jól láthatóak a leszálláshoz kiengedett futók és a féklapok.
A bemutató egyik fő attrakciója hazai volt: Vári Gyula, többszörös katonai műrepülő világbajnokunk ismét szenzációsat repült Mig-29 "Fulcrum" gépével. 06: Orsó kiengedett futóművel. Jól láthatóak a szárnytőnél lévő másodlagos levegőbeömlő nyílások. 08: Ez a fotó technikailag értékelhetetlen, de mindenképpen szerettük volna megmutatni a képen látható jelenetet, amikor is Vári Gyula az egyébként az IR érzékelős rakéták elhárítására szolgáló "műcsalit" - így békeidőben - tüzijátékként hasznosítja.
Természetesen ejtőernyősök is szerepeltek. A fotón látható attrakció ugyan nem sikerült tökéletesen (három ejtőernyősből csak kettő tudott összekapaszkodni), de így is látványos volt.
A levegőben egy Po-2! Ebből a típusból összesen pár repülőképes példány van a világon, ebből az egyik a képen látható magyar. A gépet a 30-as évek elejétől a 40-es évek közepéig nagy számban gyártotta a Szovjetunió, és gyakorlatilag mindenre használták, futár- és mentőgéptől éjszakai zavaró bombázásokig. Legfőbb erényei olcsósága, egyszerűsége és megbízhatósága voltak. Érdekessége, hogy nagy szárnyfelületének és kis tömegének köszönhetően kb. 30 km/h sebességnél már biztonságosan repül, így enyhe széllel szemben gyakorlatilag megállhat a levegőben!
A Sky Huszars egyik Jak-52-es légcsavaros kiképző vadászgépe.
A legendás P51 Mustang típusú amerikai vadászgép, a második világháború egyik legjobbja 1945 óta először járt nálunk. Akkoriban nem volt jó jel ilyet látni... A gépet most egy angol pilóta repülte, imitált légiharcot is vívott a Sky Huszars kötelék egyik Jak-52 gépe ellen, ahol is a papírforma ellenére (a Mustang motorja 1600 LE, a Jak-52 360 LE) a magyar pilóta győzött 3:1-re! 12: A levegőben egy kétmotoros Piper Aztec. 15: A fotó jó példa a követéses technika ("panolás") alkalmazására: a gyorsan mozgó téma éles, minden más bemozdult, elmosódott.
Egy CAP232 típusú műrepülő gép. Jól láthatók a szárnyak végén a pilóta tájékozódását segítő, a vízszintes, függőleges, 45 fokos helyzeteket mutató "vonalzók". A fotón a használt objektív optikai hibája is jól látható (vignettálás).
A bemutató talán legtöbbet reklámozott szereplői, a szlovák Fehér Albatroszok műrepülő kötelék. (A gépeket eredetileg Csehszlovákia, ma Csehország gyártja.) Kötelékrepülést fotózni talán a legnehezebb: ha rámegy az ember egy-egy gépre, nem jön ki a kötelék, nagyobb látószögnél meg apró pöttyök lesznek a gépek... 18: A kiszolgáló személyzet a hatodik, tartalék gép mögül figyeli a mutatványt. 19: A képen jól láthatóak az Albatros jellegzetes jelzőfényei.
Veres Zoltán, aki később az EB minden egyéni számát (és így az összetettet is) megnyerte! A siker értékét növeli, hogy ezt az Extra 300-as repülőgépet csak a verseny előtt néhány nappal kapta meg.
Néhány észrevétel, tapasztalat repülők fotózásával kapcsolatban:
Objektív: Általában erős tele kell a levegőben levő gépek elkapásához, de jönnek azok közel is, úgy 200mm felett már lehet kezdeni valamit. Földön álló gépek, illetve kötelékek fotózásához nem árt valami a 35-80mm környékén. Objektívet cserélni nincs idő, úgyhogy két optikához két váz dukál. Az égbolton különösen jól látható optikai hiba a vignettálás. Amit sajnos az én tükörobjektívem gyönyörűen demonstrált... (S.G.)
Fénymérés: Légi célokra gyakorlatilag lehetetlen. Az ég világos hátterében különböző színű és méretű, hol csillogó fehér, hol matt sötét színű, gyorsan mozgó objektumokról van szó. Marad a manuális mód, ami vagy egyszeri (spot)mérésen, vagy becslésen alapulhat. Földön álló/guruló gépekre elvben már lehetne rendesen mérni, ám én ekkor is hagytam ugyanazt a beállítást. (S.G.) Én a földön álló gépeket méricskéltem, és az alapján próbaltam beállítani a manuális expót a repülő gépekre is. (P.T.)
Fókuszálás: Azt az AF-et még nem találták fel, ami tud követni egy Mig-29-est, vagy akár egy fürge kis műrepülőt is... Marad a kézi tekergetés, vagy esetleg az élességcsapda. (Nem próbáltam.) Célszerű a gép elé fókuszálni, majd valamivel az előtt exponálni, hogy odaérne. (S.G.) Szerintem ez nagyon nehéz. Én próbaltam követni az objektívvel a gépet, közben folyamatosan állítani a fókuszt. Sokat kell gyakorolni. Az érzékeny film, ill. az azzal használható kisebb blende és nagyobb mélységélesség jól jöhet. (P.T.)
Film: Kontrasztos, telített színű nyersanyag kell. A mérés nehézségei miatt a diázás nekem kissé kockázatosnak tűnik. (S.G.) Nekem is, de ki fogom próbálni legközelebb. (P.T.) ISO 100-400 közötti filmekkel lehet próbálkozni.
Bemozdulás: Nagyon gyorsak a célpontok, a bemozdulás gyakorlatilag elkerülhetetlen. Az objektívvel a repülők mozgását követve lényegesen javulnak az esélyeink... Légcsavaros repülők és helikopterek esetén túl rövid záridővel a légcsavart/rotort kimerevítjük, ami nem szép (1/250 még jónak tűnik).
Váz: A fentiek alapján kitűnik: gyakorlatilag bármi jó, aminek van manuális módja és rámegy egy nagyobb teleobjektív. Bár nem lőttem sorozatokat, a motoros filmtovábbítás azért jól jött. (S.G.) Én sem. Sorozatlövés közben nem nagyon lehet kézzel fókuszálni. (P.T.)
Állvány: Semmi értelme.
Elhelyezkedés: Mászkálni aztán tényleg nincs idő... A bemutató nagyrészt egy kifutópálya felett és (a közönség felől nézve) mögött zajlik. Célszerű a lehető legközelebb menni (de a kordonon kívül!), a pálya közepe táján. A pályát hosszában, erős telével belőve jó képek készíthetők a fel- és leszálló gépekről is.
Szkennelés: A kész film szkennelése (no meg laborálása, gondolom) se gyerekjáték, itt is manuális beállítást kell használnunk. A szkenner a nagy világos felület miatt könnyen túlexponáltnak hiheti a képeket, és a kék szín túlsúlyát is kompenzálni próbálja majd az automatika.
pat@eik.bme.hu venyerin@ludens.elte.hu
Ha hozzá akarsz szólni, menj a lap aljára! Eddigi vélemények:
| Temesvári Péter | Hétfő, 2002. március 4. 09:24 |
| Sziasztok!
Jók a képeitek és hasznos a fotótechnikai leirás is hozzá. A honlapomon találtok elég sok saját fotómat a Kiliti repnapról. www.extra.hu/aviatika - repülőnapok menü Üdv: Péter |
|
| Ecs | Csütörtök, 2002. január 3. 12:09 |
| Sziasztok!
Elég sokat fényképezek repülőnapokon. A tapasztalataim hasonlóak. Azonban a középre súlyozott fénymérés is jó lehet (bár én is manuálist használok), illetve az ismeretségi körömben van olyan cucc, amivel autófokusszal is megy a MiG-29 kifényképezése úgy, hogy tisztán látszik háthelyzetben a kopoltyúk állása... Én manuál fókuszt használok fix 400 mm-es telóval, általában 750-es záridővel, kézből. Leszálló gépek beúsztatásánál ennél persze lejjebb szoktam menni, a legjobb ilyen képem 180-addal készült. A gépet valóban folyamatosan követni kell, és közben állandóan állítani a fókuszt, tényleg gyakorlat kérdése. Egy ismerősőm használ rezgésstabilizált telót, de annak végképp bűn lassú az autófókusza. A sorozatállás nagyon jól jöhet pl. hasraszálló Szu-27-nél, vagy megcsúsztatott B-1B-nél... Elhelyezkedés: Kapunyitáskor be a reptérre, megkeresni vagy a pályához legközelebb levő pontot, vagy a földetérés körüli helyet, vagy a középpontot - fókusztávolság, reptér és fotózandó téma függvénye. Célszerű lehet az egyik napot a pálya túloldaláról végigfotózni, ez különösen kötelékeknél jön be nagyon. Persze ha át lehet jutni a kordonon, az más... Üdv: Ecs |
|
| Duda | Hétfő, 2001. október 1. 11:34 |
| En egy balatoni nyaralas vegen mentem ki a repulonapra es Vari Gyulara ellottem az egyetlen megmaradt tekercsemet. Vicces, de szinte ugyanilyen kepeket csinaltam, meg az elso felhos is szinte ugyanigy nez ki.
Amit az AF-rol irtal megnyugtatott, en azt hittem ott helyben kihajitom a telemet (nagyon lassu sigma 100-300 egy minoltan) de azt hiszem lattalak titeket (probaltam filmet kerni) es ha azzal a szerkoval sem ment az AF, akkor megis megtartom. :) A fenymeressel viszont nem ertek egyet. Nekem sport programon volt matrix meresben es azzal szerintem nem volt gond. A rossz kepek mind bemozdultak. Egyebkent gratulalok, jok letek a kepeitek. |
|
| bucika | Vasárnap, 2001. szeptember 30. 19:47 |
| Hmm, ez munka volt? Azt hittem szórakozás. | |
| TildA | Péntek, 2001. szeptember 28. 15:33 |
| Egylábú állvány?
A képek nekem tetszenek, és szerintem némiképp tanulságos a beszámoló is A fénymérésről: én ilyenkor kézi fénymérővel beesőt mérek, és arra ráteszek egy vagy kétharmadot. Persze utána meg a laborral kell dilizni, hogy ne akarjanak mindenáron korrigálni.. |
|
| Sas Gábor | Péntek, 2001. szeptember 28. 10:25 |
| bucika:
Szeretném, ha a munkámat ezentúl nem kommentálnád. Csak. |
|
| Sas Gábor | Péntek, 2001. szeptember 28. 10:20 |
| Antal:
Nagy és nehéz telével valóban nincs más esélyed. Mondjuk nekem kézből se mindig sikerült követni a géepeket, gondolom az állvány nem gyorsít... De miért 3D fej? |
|
| bucika | Csütörtök, 2001. szeptember 27. 13:58 |
| tul sok kep, tul sok szoveg | |
| Rozner Antal | Csütörtök, 2001. szeptember 27. 11:40 |
| Az észrevételek között sok hasznosat írtatok, de egy kitétellel nagyon nem ertek egyet.
Történetesen, hogy az állványnak semmi ártelme! Máshol is és itt is (csak nem a megnyitón) fotóztam repülőket én is. Persze lőttem kézből is sokat, de az álvanyon 300/4-es Pentacon telét használtam (volt amikor 2X-ezővel). Avval a telével néhány percnél tovább kézből fotózni képtelenség lett volna. Állványra téve 3D fej összes irányát kinyitva viszont sokáig bírtam. Így tudtam követni a gépeket de a felszerelés súlyát nem nekem kellett tartanom. Én is kézi élesség állítást használtam, de legtöbbször automata fényméréssel ami jól működött (nem emlékszem pontosan, de talán korrigáltam a levegőben lévő gépek fotózásánal). Üdv, Antal |
|
A képtár bezárt. Több hozzászólásra nincs lehetőség.