A negatívfilmek kidolgozásánál és papírképek nagyításánál megkülönböztethető kézi, (valójában kézi), kisüzemi (2-6 tekercses hívógép + printer) valamint nagyüzemi kidolgozás. A nagyüzemi kidolgozás bemutatására az egyik legnagyobb magyarországi fotós üzletlánc, a Porst Főfotó kft. laboratóriuma a legalkalmasabb.

A laborba érkező megrendelések gerincét a Porst üzletlánc boltjaiból beérkező tételek adják, de itt folyik a Drogerie Markt és a Spar üzleteiből beérkező anyagok kidolgozása is. A labor teljesítményének megítéléséhez elegendő információt ad, hogy évente 2 millió tekercs filmet hívnak elő és 50 millió papírképet nagyítanak.

A folyamat első lépéseként beérkeznek a leexponált negatívok és az egyéb rendelések a gyűjtőhelyekről, természetesen szabvány tasakokba csomagolva, melyeken fel van tüntetve a rendelésre vonatkozó minden adat. A beérkező tasakokat a rendelés típusától függően osztályozzák. (Hívás, hívás+nagyítás, utánrendelés, stb.)

Az osztályozott tasakok a ragasztó automatához kerülnek. Az automata a filmkazetta felbontása után a filmet egy -szintén előhívandó filmeket tartalmazó- tekercs végére ragasztja, így jön létre egy kb. 300m hosszú előhívásra váró filmguriga. Az automata minden egyes tekercs végénél a ragasztási felületre egy sorszámot nyomtat, ez teszi lehetővé, hogy a teljes kidolgozási folyamat végéig nyomonkövethető és azonosítható legyen a film. Ugyan ezt a sorszámot kapja a tasak, ami kvázi munkalapként kíséri végig a filmet a folyamaton.

A filmgurigát infravörös fényben ellenőrzik, mivel a sérült perforációjú film a nagy sebességű folyamatos hívás során a hívógépben filmszakadást okozhat.

A -természetesen- fénymentes kazettába töltött filmguriga az előhívógéphez kerül, ahol befűzés után folyamatos hívással -a mozgófilmhez hasonlóan- hívódik. A film 1 km/óra sebességgel mozog a 300 literes tankokban, természetesen olyan pályán, hogy minden vegyszerben az előre meghatározott időt töltse. Az alkalmazott hívási eljárás (Kodak C41) pontosan leírja ezeket a paramétereket. A vegyszeres tankok természetesen automatikusan temperáltak, és vegyszerkeringető berendezéssel vannak fölszerelve. A lehívott negatívmennyiség függvényében automatikusan adagolódik a hívóba a regenerátor oldat, amely kompenzálja a hívó kimerülését, így megakadályozza, a kimerülésből fakadó minőségingadozásokat. A hívás után a szárított negatív szintén 300 méteres tekercsekben kerül át az exponáló automatához.

Az exponálógép minden egyes képkockát kimér (100 ponton 3 színmérés), és a beállított programja szerint szükség esetén szín, illetve expozíció korrekciót hajt végre. Az exponálógép óránként 10000 képet exponál a tekercsben beérkező fotópapírra, mely exponálás után, szintén tekercsben kerül a papírhívó gépbe. A papírhívó gépben -a negahívóhoz hasonlóan- folyamatosan mozog a papírcsík a különféle vegyszerek között, természetesen itt is előre meghatározott előírások alapján. (Kodak RA4)

Az előhívott papírtekercseken lévő képeket minősítik, itt jelölik ki a "kedves megrendelő által tökéletesen elrontott" képeket. A minősített és a vágójelekkel ellátott papírtekercs valamint a hozzá tartozó negatekercs a vágógépbe kerül. A vágógép a megfelelő méretre vágja a papírtekercset, miközben az előre megjelölt rossz képeket kiszórja. A papírtekerccsel párhuzamosan érkező negatekercset a gép 4 kockás csíkokra vágja. A papírképeket és a negatívfilmet itt borítékba helyezik és visszarakják az eredeti tasakjába, amire vonalkód formájában felragasztják az automatikus számlázáshoz szükséges információkat.

A fent leírt kidolgozási folyamat nagy teljesítménye miatt különösen fontos a megfelelő minőség folyamatos ellenőrzése, mivel itt egy kis hiba is nagy mennyiségű anyagot tehet tönkre. A megfelelő kidolgozás legfontosabb elemei a vegyszerek, melyek csak pontosan keverve, érlelve és temperálva kerülhetnek a tankokba.

A negahívás ellenőrzésére előre exponált szürkeék negatívok állnak rendelkezésre melyeket előhívás után denzitométerrel kimérve és a mért eredményeket rögzítve és ábrázolva pontos információk kaphatók a negahívási sor aktuális állapotáról. Az exponáló és papírhívó rendszert előre gyártott tesztábra negatívok nagyításával vizsgálják. Az ilyen negatívok rendszerint tartalmaznak egy természetes részletet (pl. emberi alak, vagy arc), egy színskálát, egy szürkeskálát, és esetleg egy felbontásvizsgáló ábrát is. A lenagyított képek különböző részletei szintén denzitométerrel mérhetők és minősíthetők.

A fotókidolgozás minősége természetesen csak tesztfilmek segítségével mérhető objektíven, a megrendelő viszont olyan minőségű képet vár el a labortól, amilyet ő akkor készíteni szeretett volna. Természetesen ezt nem lehet teljesíteni és a nagyítások egyedi elkészítésére sincsen mód, ezért az exponálás folyamán olyan korrekciós programokat alkalmaznak, amelyek megpróbálják felismerni a fénykép készítésénél előfordult hibákat, és ezeket az adott határon belül korrigálni. Ennek megvan az előnye, hogy nagy mennyiségben és olcsón lehet tömegterméket előállítani, ami az esetek többségében minőségben is megfelelő lesz, viszont megvan az a hátránya, -mint minden automatikának- hogy egy nem a sablonba illő, de esetleg a fotós egyedi elképzelését kiválóan tükröző képet (amit egyébként nem kellene korrigálni) úgy kikorrigál, hogy az végül használhatatlan lesz. Az ilyen egyedi esetektől eltekintve kimondható, hogy a nagy fokú automatizáltság és a szigorú minőségbiztosítási rendszer következtében megfelelő minőségű nagyítások kerülnek ki a laboratóriumból.

(Szita Péter)