Fotózás repülőgépből, légiharc közben Avagy: Beszámoló, és tapasztalatból adódó tanácsok azoknak, akik esetleg - életükben először - hasonló helyzetbe kerülnek

Bevezető

Egy nagy utasszállítóból, vagy bármilyen, sétarepülést végző repülőgépből fotózni - habár annak is megvannak a maga trükkjei - nem jelent olyan nagyon nagy kihívást. De mi a helyzet akkor, ha a szóbanforgó repülőgép azért szállt fel, hogy légiharcot vívjon egy másik géppel, bemutatva az ezzel együttjáró hajmeresztő manővereket? Ebben az esetben a fotózás már egyáltalán nem is olyan egyszerű!

Az ACE (Air Combat Europe), illetve a Sky Huszars kötelék-műrepülő csapat jóvoltából részt vehettem egy légcsavaros gépekkel vívott - igaz, kicsit könnyített - bemutató légiharc gyakorlaton, az egyik harcoló repülőgép utasaként. Felejthetetlen élmény volt!

A következőkben a fotózással (és ettől elválaszthatatlanul magával a repüléssel is) kapcsolatos tapasztalataimról próbálok beszámolni, illetve ezek alapján tanácsokat adni. Azoknak szól ez, akik még nem kerültek ilyen helyzetbe, de esetleg fognak. Azaz, egy amatőr (ráadásul "földi patkány") tanácsai a többi amatőrnek. A profi légifotósokat kérem, hogy csak visszafogottan mosolyogjanak! Ők is voltak kedzők.

Repülés előtt

A repülés előtt egy-két órával már ne nagyon egyél semmit... :-) Ne igyál alkoholt! A zsebeidből pakolj ki mindent, különös tekintettel a kulcsokra, aprópénzre és hasonlókra. A gépbe fűzz be egy új tekercs filmet, ISO 100-as érzékenységű megfelelő. Lődd el az első kockát, így ellenőrizve, hogy minden jól működik. A repülés közbeni filmcsere nem lehetetlen, de nem is egyszerű, és elég kockázatos dolog, mert a gép bonyolult mozgásokat végez. Én nem javaslom! Ráadásul a visszacsévélés és a filmcsere időigényes, értékes perceket venne el a fent szélvész gyorsasággal múló repülőidőből, amelynek pedig minden másodpercét ki kell élvezni.

Egy szokásos, kb. 70-300 mm-es vagy 80-200 mm-es telezoom objektív a legjobb, amennyiben az elsődleges cél a másik repülőgép fotózása. Ha van megfelelő méretű, zárható zsebed, akkor érdemes felvinni egy olyan zoom-ot is, amelyiknek van nagylátószögű vége. Az objektívcsere egy kis kézügyességgel megoldható fent. Az objektívsapkát, ill. a csereobjektívnél a bajonett felőli sapkát is nyugodtan hagyd a földön, nem lesz idő vacakolni vele - és nem is tanácsos. Használd a napellenzőt. A fényképezőgépen legyen nyakpánt, és akaszd is a nyakadba. És az sem árt, ha az elemek sem a levegőben merülnek ki.

Ha párás a levegő, ne remélj túl jó fotókat! Az én fényképezőgépemben sajnos 400-as film volt, és 8-10 kockát már el is használtam belőle a földön. A levegő pedig meglehetősen párás volt...

Felszállás előtt a leendő "ellenfél". Ez a gép a Sky Huszars műrepülő kötelék egyik Jak-52-es kísérő gépe a kettő közül, a fotó pedig a kötelék vezérgépéül szolgáló Jak-18T-ből készült

Még felszállás előtt ellenőrizd a papírzacskót, hogy szükség esetén egy mozdulattal használni tudd. A légibetegség, az esetleges hányinger nem szégyen, különösen nem az a sétarepülésnél lényegesen nagyobb terhelésekkel járó légiharc-manőverek közben. (Fotózásnál pedig, az objektíven keresztül nézés közben, kicsit romlik a helyzet.) A szégyen az, ha valaki nem használja a zacskót akkor, amikor kellene, és takarítani kell utána.

Szintén még felszállás előtt győződj meg róla, hogy jól hallod a pilótát a fejhallgatóban, és ő is hall téged - de ezt a pilóta is ellenőrizni fogja.

A találatjelző füstölő berendezés ellenőrzése közvetlenül a felszállás előtt. A légcsavar valójában már igencsak forog, az ezzel kapcsolatos megjegyzést lásd a szöveg vége felé

Repülés közben

Felszállás után, amint kicsit megszoktad a körülményeket, mérj fényt. A fényviszonyok nagyon bonyolultak, gyorsan, folyamatosan változnak. A nap a repülőgép pillanatnyi helyzetétől függően bárhonnan süthet. A plexi ablak vagy kabintető vastag, koszos, karcos, tükröz. Én próbálkoztam spot-méréssel, kevés sikerrel. A bonyolult fényviszonyok miatt a mátrix-mérésben nem nagyon bíznék, bár ki tudja. Talán a jó öreg hagyományos középsúlyos fénymérés a jó, szükség esetén korrekcióval (pl. éppen az égbolt a háttér vagy a föld, vagy a horizont...). Vagy a teljesen manuális mód, beállítva egy mért értékre, és érzés alapján korrigálva. Már ha van rá idő. Ugyanis, a légiharcolás közben semmire sincs idő, minden nagyon gyorsan történik!

Békés egymás mellett repülés - egyelőre... A képen jól látható, hogy a föld nem jól látható, elsősorban a párás levegő miatt

Miközben az ember magára is figyel, mármint hogy hogyan viseli a szervezete a terhelést, és élvezi a repülést is, a szokatlan, elsőre néha kicsit ijesztő mozgásokat, megpróbálja elkapni az "ellenséges" gépet. Amely gép folyamatosan legfeljebb néhány másodpercig tartózkodik a látóterében. Ezalatt észre kell venni, el kell helyezni a leendő képen, és fókuszálni is kell. A fókuszálás nem csak azért nehéz, mert az elérhető árú telezoomok autofókusza általában lassú, valamint a mozgás miatt nehéz a célon tartani, hanem azért is, mert az autofókusz eleve használhatatlan az adott körülmények között. Legalábbis én néhány próbálkozás után átkapcsoltam kézi fókuszálásra (Nikon F70 váz, Sigma AF 70-300mm f/4-5.6 DL objektív), mert vagy a vastag plexi csapta be az autofókuszt, vagy nem tudtam folyamatosan a célon tartani, ezért oda-vissza tekert, és erre ott nincs idő.

Megtaláltuk az ellenfelet! A pilóta keményen dolgozik annak érdekében, hogy hátulról ráragadjunk a másik gépre, és így az ne kerülhesse el jól megérdemelt sorsát - azaz a lelövést

Hajmeresztő légimutatványokkal próbál kikerülni a célkeresztből az ellenfél, de mi nem hagyjuk magunkat, a nyakában loholunk, minden lehetséges manővert bevetünk, amit csak a gép és utasai kibírnak

Az eredmény nem is marad el! A pára miatt nem látszik jól ugyan, de a figyelmes szemlélő felfedezheti a fotón a találatot jelző füstcsíkot a "lelőtt" gép mögött

Érdemes néhány olyan fotót is készíteni, amelyen látszik a gép belseje is. Az összecsapások közötti szünetekben a viszonylag nyugodt repülés közben lehet objektívet cserélni, de sokat vacakolni vele azért nem lehet. (Nálam csak egy objektív volt...)

A filmet úgy kell beosztani, hogy 2-3 kocka maradjon a leszállásra, de a többit el kell fényképezni, mert sok nem jól sikerült felvétel lesz. Az én konkrét esetemben inkább úgy fogalmazok, hogy lett néhány használható kocka a tekercsen, de nem sok.

Nem makett, hanem az ellenfél repülőgépe repülés közben! Alaposan "megizzasztottak" bennünket - de mi is őket! A légiharc-játék során több összecsapásra is sor került, felváltva játszotta az üldöző és üldözött szerepét a két gép

Egy érdekes, a fotózást nehezítő körülmény, amire az ember nem gondol, legalábbis nekem nem jutott eszembe előtte: a "g" terhelés. Ha egy adott mozgás közben a gépben ülőre mondjuk 3 g terhelés hat, ez azt jelenti, hogy a súlya háromszorosára növekszik. A kezének a súlya is, tehát jóval nehezebben tudja felemelni a kezét. De a súlynövekedés a fényképezőgépre is vonatkozik! Azaz, nem elég, hogy a kéz felemelése nehezebb, ráadásul a kézben lévő, mondjuk 1,5 kg-os gép súlya is 4,5 kg-ra nő (a fenti terhelés esetén). Így az ilyen manőverek közbeni fotózás egyúttal fizikai munkát is jelent. Mintha egy nagy teleobjektívvel fényképezne az ember állvány nélkül, azzal a különbséggel, hogy a felszerelés súlya gyorsan, jelentősen és többnyire kiszámíthatatlanul változik, miközben a fotós megpróbálja azt a célon tartani. Nem könnyű mutatvány, bár gyakorlással valószínűleg megtanulható (lenne).

Egy félreexponált, szemcsés, rossz színű fotó a sok közül, de legalább látszik rajta valamennyire a táj, ami fölött élethalál-harcukat vívják a hős pilóták, és nem kevésbé hős utasaik! :-)

Fontos tanács: Ne csak a fotózással foglalkozz, ha hasonló helyzetbe kerülsz, hanem élvezd a repülést! Kövesd az eseményeket, gyönyörködj a tájban, figyelj a gép mozgására, figyeld a pilóta tevékenységét is.

Hazafelé, forduló közben

Repülés után

Az egyedüli rossz egy ilyen repülésben az, hogy nagyon rövid ideig tart, legalábbis úgy tűnik, és kár, hogy vége van. Én személy szerint leszállás után még sokáig a történtek (pozitív!) hatása alatt voltam. A zacskóra szerencsére nem volt szükség. Aki gyakorlott repülő, annak nyilván "nem akkora szám" egy ilyen, de aki nem az, annak életre szóló élmény lehet. A fotózás mindeközben pedig nem egyszerű, többet kellene gyakorolni ahhoz, hogy jó arányban készüljenek használható képek.

A film előhívása után az első gondolat: a fotók nem sikerültek jól, meg kellene ismételni az egészet!... :-)

A Kodak Supra 400 negatív nem bizonyult jónak ebben az esetben. Még a kommersz zoommal is elég lett volna a 100-as film. A dia vagy negatív kérdésre nem tudok egyértelmű választ adni. A dia azért lenne jó, mert szebbek a színei, és valószínűleg a pára egy kicsit kevésbé rontaná a fotókat, de ez utóbbi csak tipp. A negatív pedig azért, mert kevésbé érzékeny az expozíciós hibákra. Légcsavaros gépek fotózása közben olyan záridőt célszerű használni, ami nem merevíti ki a légcsavart, tehát nem túl rövidet, ugyanakkor a teleobjektív és a mozgás miatt nem is túl hosszút. Itt is a tapasztalat lehetne az irányadó. (Nekem minden képen kimerevedett a légcsavar, sajnos, mert nem gondoltam erre.)

"Nem kell aggódni, még soha egyetlen gép sem maradt a levegőben!"

Kellemes fotózást!

(Papp Tibor)
(Külön köszönet: Orsós Tamás, Szalontai Kriszta)