
Fotózás repülőgépből, légiharc közbenAvagy:Beszámoló, és tapasztalatból adódó tanácsok azoknak, akik esetleg - életükben először - hasonló helyzetbe kerülnek |
|
Bevezető
Egy nagy utasszállítóból, vagy bármilyen, sétarepülést végző repülőgépből fotózni - habár annak is megvannak a maga trükkjei - nem jelent olyan nagyon nagy kihívást. De mi a helyzet akkor, ha a szóbanforgó repülőgép azért szállt fel, hogy légiharcot vívjon egy másik géppel, bemutatva az ezzel együttjáró hajmeresztő manővereket? Ebben az esetben a fotózás már egyáltalán nem is olyan egyszerű!
Az ACE (Air Combat Europe), illetve a Sky Huszars kötelék-műrepülő csapat jóvoltából részt vehettem egy légcsavaros gépekkel vívott - igaz, kicsit könnyített - bemutató légiharc gyakorlaton, az egyik harcoló repülőgép utasaként. Felejthetetlen élmény volt!
A következőkben a fotózással (és ettől elválaszthatatlanul magával a repüléssel is) kapcsolatos tapasztalataimról próbálok beszámolni, illetve ezek alapján tanácsokat adni. Azoknak szól ez, akik még nem kerültek ilyen helyzetbe, de esetleg fognak. Azaz, egy amatőr (ráadásul "földi patkány") tanácsai a többi amatőrnek. A profi légifotósokat kérem, hogy csak visszafogottan mosolyogjanak! Ők is voltak kedzők.
Repülés előtt
A repülés előtt egy-két órával már ne nagyon egyél semmit... :-) Ne igyál alkoholt! A zsebeidből pakolj ki mindent, különös tekintettel a kulcsokra, aprópénzre és hasonlókra. A gépbe fűzz be egy új tekercs filmet, ISO 100-as érzékenységű megfelelő. Lődd el az első kockát, így ellenőrizve, hogy minden jól működik. A repülés közbeni filmcsere nem lehetetlen, de nem is egyszerű, és elég kockázatos dolog, mert a gép bonyolult mozgásokat végez. Én nem javaslom! Ráadásul a visszacsévélés és a filmcsere időigényes, értékes perceket venne el a fent szélvész gyorsasággal múló repülőidőből, amelynek pedig minden másodpercét ki kell élvezni.
Egy szokásos, kb. 70-300 mm-es vagy 80-200 mm-es telezoom objektív a legjobb, amennyiben az elsődleges cél a másik repülőgép fotózása. Ha van megfelelő méretű, zárható zsebed, akkor érdemes felvinni egy olyan zoom-ot is, amelyiknek van nagylátószögű vége. Az objektívcsere egy kis kézügyességgel megoldható fent. Az objektívsapkát, ill. a csereobjektívnél a bajonett felőli sapkát is nyugodtan hagyd a földön, nem lesz idő vacakolni vele - és nem is tanácsos. Használd a napellenzőt. A fényképezőgépen legyen nyakpánt, és akaszd is a nyakadba. És az sem árt, ha az elemek sem a levegőben merülnek ki.
Ha párás a levegő, ne remélj túl jó fotókat! Az én fényképezőgépemben sajnos 400-as film volt, és 8-10 kockát már el is használtam belőle a földön. A levegő pedig meglehetősen párás volt...
|
Felszállás előtt a leendő "ellenfél". Ez a gép a Sky Huszars műrepülő kötelék egyik Jak-52-es kísérő gépe a kettő közül, a fotó pedig a kötelék vezérgépéül szolgáló Jak-18T-ből készült |
Még felszállás előtt ellenőrizd a papírzacskót, hogy szükség esetén egy mozdulattal használni tudd. A légibetegség, az esetleges hányinger nem szégyen, különösen nem az a sétarepülésnél lényegesen nagyobb terhelésekkel járó légiharc-manőverek közben. (Fotózásnál pedig, az objektíven keresztül nézés közben, kicsit romlik a helyzet.) A szégyen az, ha valaki nem használja a zacskót akkor, amikor kellene, és takarítani kell utána.
Szintén még felszállás előtt győződj meg róla, hogy jól hallod a pilótát a fejhallgatóban, és ő is hall téged - de ezt a pilóta is ellenőrizni fogja.
|
A találatjelző füstölő berendezés ellenőrzése közvetlenül a felszállás előtt. A légcsavar valójában már igencsak forog, az ezzel kapcsolatos megjegyzést lásd a szöveg vége felé |
Repülés közben
Felszállás után, amint kicsit megszoktad a körülményeket, mérj fényt. A fényviszonyok nagyon bonyolultak, gyorsan, folyamatosan változnak. A nap a repülőgép pillanatnyi helyzetétől függően bárhonnan süthet. A plexi ablak vagy kabintető vastag, koszos, karcos, tükröz. Én próbálkoztam spot-méréssel, kevés sikerrel. A bonyolult fényviszonyok miatt a mátrix-mérésben nem nagyon bíznék, bár ki tudja. Talán a jó öreg hagyományos középsúlyos fénymérés a jó, szükség esetén korrekcióval (pl. éppen az égbolt a háttér vagy a föld, vagy a horizont...). Vagy a teljesen manuális mód, beállítva egy mért értékre, és érzés alapján korrigálva. Már ha van rá idő. Ugyanis, a légiharcolás közben semmire sincs idő, minden nagyon gyorsan történik!
|
Békés egymás mellett repülés - egyelőre... A képen jól látható, hogy a föld nem jól látható, elsősorban a párás levegő miatt |
Miközben az ember magára is figyel, mármint hogy hogyan viseli a szervezete a terhelést, és élvezi a repülést is, a szokatlan, elsőre néha kicsit ijesztő mozgásokat, megpróbálja elkapni az "ellenséges" gépet. Amely gép folyamatosan legfeljebb néhány másodpercig tartózkodik a látóterében. Ezalatt észre kell venni, el kell helyezni a leendő képen, és fókuszálni is kell. A fókuszálás nem csak azért nehéz, mert az elérhető árú telezoomok autofókusza általában lassú, valamint a mozgás miatt nehéz a célon tartani, hanem azért is, mert az autofókusz eleve használhatatlan az adott körülmények között. Legalábbis én néhány próbálkozás után átkapcsoltam kézi fókuszálásra (Nikon F70 váz, Sigma AF 70-300mm f/4-5.6 DL objektív), mert vagy a vastag plexi csapta be az autofókuszt, vagy nem tudtam folyamatosan a célon tartani, ezért oda-vissza tekert, és erre ott nincs idő.
|
Megtaláltuk az ellenfelet! A pilóta keményen dolgozik annak érdekében, hogy hátulról ráragadjunk a másik gépre, és így az ne kerülhesse el jól megérdemelt sorsát - azaz a lelövést |
|
Hajmeresztő légimutatványokkal próbál kikerülni a célkeresztből az ellenfél, de mi nem hagyjuk magunkat, a nyakában loholunk, minden lehetséges manővert bevetünk, amit csak a gép és utasai kibírnak |
|
Az eredmény nem is marad el! A pára miatt nem látszik jól ugyan, de a figyelmes szemlélő felfedezheti a fotón a találatot jelző füstcsíkot a "lelőtt" gép mögött |
Érdemes néhány olyan fotót is készíteni, amelyen látszik a gép belseje is. Az összecsapások közötti szünetekben a viszonylag nyugodt repülés közben lehet objektívet cserélni, de sokat vacakolni vele azért nem lehet. (Nálam csak egy objektív volt...)
A filmet úgy kell beosztani, hogy 2-3 kocka maradjon a leszállásra, de a többit el kell fényképezni, mert sok nem jól sikerült felvétel lesz. Az én konkrét esetemben inkább úgy fogalmazok, hogy lett néhány használható kocka a tekercsen, de nem sok.
|
Nem makett, hanem az ellenfél repülőgépe repülés közben! Alaposan "megizzasztottak" bennünket - de mi is őket! A légiharc-játék során több összecsapásra is sor került, felváltva játszotta az üldöző és üldözött szerepét a két gép |
Egy érdekes, a fotózást nehezítő körülmény, amire az ember nem gondol, legalábbis nekem nem jutott eszembe előtte: a "g" terhelés. Ha egy adott mozgás közben a gépben ülőre mondjuk 3 g terhelés hat, ez azt jelenti, hogy a súlya háromszorosára növekszik. A kezének a súlya is, tehát jóval nehezebben tudja felemelni a kezét. De a súlynövekedés a fényképezőgépre is vonatkozik! Azaz, nem elég, hogy a kéz felemelése nehezebb, ráadásul a kézben lévő, mondjuk 1,5 kg-os gép súlya is 4,5 kg-ra nő (a fenti terhelés esetén). Így az ilyen manőverek közbeni fotózás egyúttal fizikai munkát is jelent. Mintha egy nagy teleobjektívvel fényképezne az ember állvány nélkül, azzal a különbséggel, hogy a felszerelés súlya gyorsan, jelentősen és többnyire kiszámíthatatlanul változik, miközben a fotós megpróbálja azt a célon tartani. Nem könnyű mutatvány, bár gyakorlással valószínűleg megtanulható (lenne).
|
Egy félreexponált, szemcsés, rossz színű fotó a sok közül, de legalább látszik rajta valamennyire a táj, ami fölött élethalál-harcukat vívják a hős pilóták, és nem kevésbé hős utasaik! :-) |
Fontos tanács: Ne csak a fotózással foglalkozz, ha hasonló helyzetbe kerülsz, hanem élvezd a repülést! Kövesd az eseményeket, gyönyörködj a tájban, figyelj a gép mozgására, figyeld a pilóta tevékenységét is.
|
Hazafelé, forduló közben |
Repülés után
Az egyedüli rossz egy ilyen repülésben az, hogy nagyon rövid ideig tart, legalábbis úgy tűnik, és kár, hogy vége van. Én személy szerint leszállás után még sokáig a történtek (pozitív!) hatása alatt voltam. A zacskóra szerencsére nem volt szükség. Aki gyakorlott repülő, annak nyilván "nem akkora szám" egy ilyen, de aki nem az, annak életre szóló élmény lehet. A fotózás mindeközben pedig nem egyszerű, többet kellene gyakorolni ahhoz, hogy jó arányban készüljenek használható képek.
A film előhívása után az első gondolat: a fotók nem sikerültek jól, meg kellene ismételni az egészet!... :-)
A Kodak Supra 400 negatív nem bizonyult jónak ebben az esetben. Még a kommersz zoommal is elég lett volna a 100-as film. A dia vagy negatív kérdésre nem tudok egyértelmű választ adni. A dia azért lenne jó, mert szebbek a színei, és valószínűleg a pára egy kicsit kevésbé rontaná a fotókat, de ez utóbbi csak tipp. A negatív pedig azért, mert kevésbé érzékeny az expozíciós hibákra. Légcsavaros gépek fotózása közben olyan záridőt célszerű használni, ami nem merevíti ki a légcsavart, tehát nem túl rövidet, ugyanakkor a teleobjektív és a mozgás miatt nem is túl hosszút. Itt is a tapasztalat lehetne az irányadó. (Nekem minden képen kimerevedett a légcsavar, sajnos, mert nem gondoltam erre.)
"Nem kell aggódni, még soha egyetlen gép sem maradt a levegőben!"
Kellemes fotózást!
(Papp Tibor)
(Külön köszönet: Orsós Tamás, Szalontai Kriszta)