A fényképezőgépeken beállítható tárgytávolságok között kitűntetett helyet foglal el a hiperfokális távolság, ugyanis az adott optikai rendszerrel (objektívvel) ezzel a beállítással érhető el a lehető legnagyobb mélységélesség. A hiperfokális távolság beállításánál a mélységélesség hátsó pontja mindig a végtelenbe kerül.

Nagy mélységi kiterjedésű témák (tájképek, stb.) fényképezésénél kölönösen fontos, hogy az elméletileg rendelkezésre álló mélységélességet gyakorlatilag is ki lehessen használni. A tárgytávolságot végtelenre állítva, elveszik a mélységélesség tárgytávolság mögötti szakasza.

A maximális mélységélesség elérése a mélységélesség hátsó pontjának a végtelenbe való állításával lehetséges, ilyenkor a mélységélesség közelpontja a beállított tárgytávolság felénél van.

Azt a tárgytávolságot nevezzük hiperfokális távolságnak, amelynél a mélységélesség a beállított tárgytávolság felétől a végtelenig terjed.

A hiperfokális távolság kiszámítása jó közelítéssel: ahol:
f   az objektív gyújtótávolsága
F  a beállított rekeszszám
z   a szóródási kör megengedett átmérője (általában 1/30...1/50 mm)

A fix fókuszú fényképezőgépek (box és olcsóbb kompakt kamerák) objektívjei erre a távolságra vannak beállítva, így az ott alkalmazott viszonylag kis rekesznyílás következtében néhány métertől a végtelenig éles képet rajzolnak.

(Szita Péter)