A mélységélesség

• Az objektívon beállított távolságban (tárgytávolság síkjában) lévő tárgyak minden pontja elméletileg élesen rajzolódik ki a filmsíkban.
• Az objektívok képalkotási hibái miatt egy, a tárgytávolságban lévő pont képe a filmsíkban nem pontként, hanem szóródási körként jelentkezik, de mivel a filmnek és szemünknek is véges felbontóképessége van, így a kellően kis méretű szóródási kör tulajdonképpen élesnek látszódik. Az, hogy mekkora szóródási kört tekintünk még élesnek, számszerűen definiálható.
• A objektívon beállított távolság elötti és mögötti részek e síktól távolodva, fokozatosan életlenebbnek látszódnak. Ez az életlenedés a szóródási körök megnagyobbodásában jelentkezik a filmsíkon.
• Amíg a tárgytávolságon kívüli pontok szóródási köreinek mérete nem éri el a még élesnek definiált szóródási kör méretét, addig azok élesnek tekinthetők és annak is látszódnak.

Azt a távolságtartományt, amelynek határain belül lévő pontokról a fenti definíciók szerint az objektív éles képet rajzol a filmsíkban, mélységélességnek nevezzük.

A rekesznyílás csökkentésével, mivel csökken az objektívon áthaladó fénynyaláb átmétője, a szóródási körök mérete is csökken, így a tárgytávolságtól messzebb eső pontok szóródási körei is csökkennek, ezért megfelelő rekeszelés esetén beleeshetnek a még élesnek elfogadott tartományba. Tehát a rekesznyílás csökkentésével a mélységélesség növekszik.

A tárgytávolság csökkentésével a leképzendő tárgy képe a filmsíkon megnövekszik, így annak szóródási körei is nagyobbak lesznek. A nagyobb szóródási körök következtében a tárgytávolsághoz közeli pontok képe átlépheti a még élesnek elfogadott méretet, így a mélységélesség csökken. Nagyobb gyújtótávolságú objektív használatakor a leképzendő tárgy képe a filmsíkon szintén megnövekszik, ezért a mélységélesség ebben az esetben is csökken. Tehát a tárgytávolság csökkentésével, ill. a gyújtótávolság növelésével a mélységélesség csökken. Mindezek alapján kimondható, hogy a leképzési arány növelésével a mélységélesség csökken.

A mélységélesség felénk eső szakasza mindig kisebb mint a tárgytávolság mögötti szakasz. A két szakasz aránya a beállított jellemzők függvényében változik, de néhány méteres tárgytávolságok esetében ez 1/3-2/3 aránnyal közelíthető.

Egy adott helyzetben (a jellemzők ismeretében) a mélységélesség meghatározása számításokkal történhet. Az objektívek egy részén mélységélességi skála található, amelyről leolvasható, hogy a beállított rekeszérték és tárgytávolság mellett mettől meddig kapunk éles képet. A kisfilmes tükörreflexes fényképezőgépek egy részén lehetőség van a rekesz "beugrasztására" és a mélységélesség vizuális ellenőrzésére. Közép- és nagyformátumú fényképezőgépeknél ez a lehetőség a legtöbb esetben adott. Amennyiben semmiféle segédeszköz ill. módszer nem áll rendelkezésre a mélységélesség meghatározására, azt tapasztalai úton, a gyújtótávolság, a tárgytávolság és a rekesznyílás ismeretében megsaccolhatjuk.

Az ábrán jól megfigyelhető, hogy a B síkban lévő pont képe élesen rajzolódik ki a filmsíkban. A B síktól távolabb lévő C síkban és a tőle közelebb lévő A síkban lévő pontok képei z méretű szóródási kört rajzolnak. (A C síkban lévő pontról kiiduló fénysugarak már a filmsík előtt találkoznak, míg az A síkban lévő pontról kiinduló fénysugarak csak a filmsík mögött találkoznának.) Amennyiben a még élesnek elfogadott szóródási kör átmérőjét z-nek tekintjük, kijelenthető, hogy a mélységélesség m lesz. (m az A síktól B síkig terjedő távolság (l) és a B síktól C síkig terjedő távolság (k) összege.)

Irodalom:
Barabás János (főszerk.): Fotolexikon (Akadémiai Kiadó, 1963)
Dr. Sevcsik Jenő-Hefelle József: Fényképészet (Műszaki Könyvkiadó, 1980)
Morvai György-Szimán Oszkár (szerk.): Fotozsebkönyv (Műszaki Könyvkiadó, 1965)

(Szita Péter)